T. Tamás Ferenc: Védtelenül

Szintai Kati: Védtelenül c. képe alapján

Rég volt, amikor kezdődött,
Talán már el is felejtődött.

Ruhakészítő osztályba jártam,
Otthon csak a szegénységet láttam.
Nyomorogtunk Borsodba’,
Belenyugodva sorsunkba.

Tizenhét évesen végeztem,
Magamat szépnek éreztem.
Hétvégéken szórakozást kerestem,
Pár házibuliba is elmentem.

Egyiken jött ő, a nagymenő,
A nagydumájú Veres Jenő!
Gazdag volt és népszerű,
Én meg naiv és egyszerű.

Belezúgtam és hozzá költöztem,
Otthonról gyorsan elmenekültem.
Először minden jó volt és csillogó,
Nem szólalt meg bennem a vészvillogó.

Ám hamarosan zsírdisznónak csúfolt.
Megszégyenített, éheztetett és kigúnyolt.
Néhanapján pár pofon is elcsattant,
Ha valami benne a szertől elpattant.

Elosztó volt ő, kereskedő,
A nagydumájú Veres Jenő!
Megint sokszor újra éheztem,
Magamat pocsékul éreztem.

Aztán jött a Kati, meg a Bélyeg,
Már nem tudtam, hogy miért is éljek?!
Úgy öt év után egy ködös reggelen
Kidobott egy szál ruhában, lélektelen.

Immár huszonhárom évem vacog,
Kérem, engem ne bántsatok!
Negyvennek nézek ki, tán belehalok?
Ilyenek a szegény boldogtalanok!


T. Tamás Ferenc, 2019.aug.