2018.nov.11-én 11 óra 11 perckor egy különleges esemény volt
A megemlékezés lényege az éppen 100 éve befejeződött I. világháborúban a harctéren elesett katonák emlékére egy nemzetközi gyertyagyújtás volt.
A gyertyagyújtás hazai szervezője a Krajczáros Alapítvány volt.
Székesfehérváron több helyen is volt egy-egy szavalat, illetve kisebb megemlékezés.
- "Fekvő katona" - Bazilika mögött
- Zichy liget - 17-esek emlékműve
- Vörösmarty tér - 69-esek emlékműve
- Városháza tér - 10-es huszárok és "Harang" emlékmű
- Gyóni Géza szobor - Szt. István Műv. Ház
- Palotai út - Hosszú temető - Pour Gyula síremlék
- Patolai út - szerb temető és Rác utca emléktábla
- Szentlélek katonai temető - Sárkeresztúri út
- Gyergyó Park - Géza u. és Király sor sarok
- Ady Endre u. - "diákok" emlékmű
- Ady Endre és Oskola utca sarok - "vitézek" emléktábla
A fenti helyeken sokan mondtak verset, köztük számosan az ŐsFalKöz tagjai közül is.
Idén volt egy különleges helyszín is, mégpedig Budapesten, a Városmajori Szabadtéri Színpad mellett.
A megemlékezés helye: Budapest XII. kerület Városmajor - Tábori vadászok emlékmű (Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása).
A szép számmal összegyűlt érdeklődők számára léptek fel a következők:
- T. Tamás Ferenc szavalta Gyóni Géza: Csak egy éjszakára c. versét.
- Zsédely Tamás játszott trombitán.
- Nánai László őrnagy - a MH Tábori Lelkész Szolgálat Protestáns Tábori Püspökség és Tihanyi Péter atya a Városmajori Jézus Szíve Plébánia képviseletében mondott imát az elesettekért.
- Bródy János Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, gitáros,zeneszerző, szövegíró játszotta két dalát.
Az egyik egy új szerzemény: Akit a hazája nem szeretett (URL: https://langologitarok.blog.hu/2018/11/05/akit_a_hazaja_nem_szeretett_uj_dal_es_videoklip_brody_janostol)
A másik a már jól ismert: Ha én rózsa volnék.
Engedjenek meg pár személyes sort: közreműködőként többször léptem fel itt-ott, de ilyen fokú személyes érintettségem még soha nem volt. Apai nagyapám a II. világháború végén esett el, ráadásul a sírját is csak a rendszerváltás után találták meg. (Ezt a történetet írtam meg a Sírhant c. novellámban.) Egyrészt ezért izgultam, másrészt a szupersztár "A BRÓDY" miatt. Ő mindent megengedhetne magának, hiszen annyi mindent letett az asztalra, aminek töredékeiről is csak álmodozhatnak a mai sztárocskák. Erre az ünnepség előtt kicsivel besétált egy egyszerű kabátban, hátán egy szál gitárral Ő, a Bródy. Szívesen beszélgetett mindenkivel és minden fényképezkedési kérésnek eleget tett. Nem volt pózolás, nem volt semmilyen sztár-allűr. Ő csak jött, felhangolta a gitárját, majd várt a sorára. Az első dala, az "Akit a hazája nem szeretett" egy egész új, friss szerzemény, de a szövege nagyon ütős! Tökéletes választás volt. Aztán jött a "Ha én rózsa volnék", amit egy szál gitárral kezében tökéletesen adott elő. Pár szót beszélgettünk nagyapáinkról, hiszen az ő anyai nagyapja is ott volt a fronton és ha ő nem tért volna haza, akkor most Bródy nem lenne. A megemlékezés végén elpakolta gitárját, majd elballagott a villamos felé. Ő, a szupersztár, aki a szó legnemesebb értelmében: EMBER.
Eddig is szerettem dalait, szövegeit, de immár az embert is mélyen tisztelem. Megtiszteltetés volt vele egy műsorban fellépni!
Köszönet érte a műsort megszervező Krajczáros Alapítványnak és az ŐsFalKöz vezetőjének, Sipos Marinak, hogy engem jelölt erre a feladatra!
T. Tamás Ferenc, 2018.11.11.
